Válságodból legyen lehetőség, valaha vérző sebedből lelked dísze.
A Palást egy módszer, amely a testen keresztül oldja érzelmi elakadásainkat. Mindannyian hordozunk belső, sokszor magunk előtt is elrejtett sebeket, legyen az veszteség, gyász, szégyen, olyanokat, amelyeket életünk végéig viszünk magunkkal. Azt vallom, hogy ezek az élmények, ha feldolgozzuk őket, bennünket erősítenek. Vihetem őket végig úgy, mint egy nehéz, vizes pokrócot a lelkemen, de mi van akkor, ha kézzelfogható dísszé “varázsoljuk” őket?
2022. október 1-től új csoportot indítok, ahova várom azokat is, akikkel még van varrnivalónk. Igen, fogunk mozogni, beszélgetni, varrni és gyógyulni.Az előttünk álló hónapokban, azt gondolom, még inkább szükségünk lesz egymásra, a közösségre, sebhelyeink begyógyítására, belső rezgésünk emelésére, szívünk megnyitására. A folyamatban személyesen összesen hétszer találkozunk, az első alkalmon a palástja anyagát mindenki tőlem kapja.
Ha hiányzik az inspiráció, az elevenség.
Ha úgy érzed erőtlen vagy.
Ha kételkedsz, ha nem tudod a dolgaidat végigvinni.
Ha nem tudod a saját tempódat tartani.
Ha nem mersz feltárulkozni.
Ha úgy érzed, semmilyen szégyent nem tudsz elviselni.
Ha nem mersz útnak indulni.
Ha nem mersz visszaharapni, amikor már nincs más lehetőséged.
Ha úgy érzed kiszívják az erődet és nem tudsz a saját ciklusod szerint élni.
Hiszek a közösség erejében, és abban is, hogy sebhelyeink. bánataink időben/vel alakultak ki, ahhoz, hogy begyógyítsuk őket, szintén 2022idő kell.
Ha kérdésed van, a niakinga@gmail.com címen írj.
A Palást védett szellemi termék, a foglalkozásokon, az oldalon, kiadott anyagokon lévő információk, szövegek kizárólag a forrás megjelölésével, módosítás nélkül idézhetőek, használhatóak fel.
Ha kérdésed van, a niakinga@gmail.com címen írj.
"A nők pedig, akikkel dolgozom, királynők akarnak lenni. Az egyik első kérdés, amit felteszek nekik, hogy fel tudnak-e állni? Mindig úgy tartják, hogy igen, és mindig kiderül, hogy nem. Úgyhogy először megtanítom őket lemenni a földre, hogy lássák, merre van a felfelé, és hogy nem szégyen néha megkapaszkodni. A felálláshoz bátorság kell, nem kevés, de olyan szépet keveset szoktam látni, mint azoknak a nőknek a ragyogó szemét, akik maguktól állnak föl, bármilyen érzelmi, lelki helyzetben is kerültek a padlóra.
A másik kérdés, amit felteszek, hogy van-e merszük nőnek lenni? Igazinak? Vagy inkább maradnak örök lányok? Aki a konfekció-kompatibilitásra törekszik, azt tartja kényelmesnek, az nagy valószínűség szerint a lány rubrikát ikszeli be. Nem fogja szeretni magát, őt szeressék mások, ő nem akar olyan lenni, amilyen valójában, ő olyan akar lenni, mint mások. Aki önazonosságra törekszik, annak kisimul a homloka, ragyog a szeme és olyan szép, mint amilyet a festményeken szoktunk látni." (Brezina Kinga)